A magyarok bejövetele

Véget ért az uruguayi vakáció, visszatértünk a Buenos Aires-i dolgos, tangós hétköznapokba.:) Hazafelé persze péntek este megálltunk még Montevideóban milongázni egyet. Pici teremben volt, kb. mint a Most Pesten, de nem voltak sokan, 30-40-en. Endrét reggeli 5-ig nem lehetett hazavonszolni, úgyhogy amikor hajnalban a Paraguay utcában totál kimerülten vánszorogtunk vissza a hotelba, azt sem tudtam, hogy Uruguayban vagyunk-e a Paraguay utcában, vagy Paraguayban az Uruguay utcában.

Amikor visszaérkeztünk Buenos Airesbe, addigra Jani és Sanyi, akik szombat délelőtt érkeztek Pestről, már beköltöztek az új lakásba, amit a hátralévő két hétben bérlünk. A trendi Palermo Soho negyedben van, kétszintes, mind a négyünknek külön szobával, és van egy remek tetőterasz, ahol ebédelni és vacsorázni lehet.


Gulyás argentin marhából


Este 9-kor gyorsan lefeküdtünk aludni, hogy hajnali 3-kor fel tudjunk kelni, és reggel 4-re menni a La Virutába, mert ott reggel 4-től 6-ig van milonga... (Látom az elborzadt arcokat, ez már tényleg a fanatizmus csúcsa.) Úgyhogy éppen virradt, amikor hazasétáltunk, a klasszikus módon, megállva egy cafeteriában milonguero-reggelire. (Tejeskávé és Medialunas sütemény.)

Vasárnap délelőtt pihenés, délután séta a La Boca negyedben, este szabadtéri milonga, majd éjszakai milonga az El Besoban.


La Boca

Sanyival a La Bocában


Itt a tangós nők 50%-a külföldi. Négy fős magyar férfiegységünkkel egy önálló törzset képeztünk. Hamar híre ment közöttünk, hogy van egy olasz lány, akivel ahhoz, hogy táncolhassunk, nem kell 10 percig pöcsölni a cabeceo-szemezéssel, hanem egyszerűen oda lehet menni hozzá és felkérni. Ezzel nem kevés időt, energiát és izgalmat spórolva meg. Én voltam a sorban a harmadik magyar, aki felkérte. "Hányan vagytok még?" kérdezte ijedten. Ilyen riadalom lehetett 1100 éve a longobárd nők szemében, amikor a kalandozó magyarok leigázták Észak-Itáliát. "Nyugalom, már csak egy jön utánam." - mondtam.

Itt az a szokás, hogy minden szám elején fél percet kell beszélgetni a partnerrel. Ez nagyjából abból áll, hogy megkérdezzük a lányt, akivel táncolunk:

- Vos sos de acá? (Idevalósi vagy?)

Két lehetőség van. Jó esetben azt mondja, hogy nem. Ez azt jelenti, hogy vagy észak-amerikai vagy európai (német, francia, olasz vagy holland). Ekkor szerencsénk van, mert tudunk vele beszélgetni angolul. A társalgás általában így zajlik:

- Milyen nemzetiségű vagy? (Megmondja.)
- És te? (Megmondjuk.)
- Mióta vagy Buenos Airesben? (Megmondja.)
- És te? (Megmondjuk.)
- Meddig maradsz még? (Megmondja.)
- És te? (Megmondjuk.)
- Mióta tangózol? (Megmondja.)
- És te? (Megmondjuk.)

Ezzel le is telik a fél perc, lehet táncolni.
Rosszabb esetben a válasz az, hogy igen, vagyis argentin. Ekkor megkérdezzük, hogy beszél-e angolul. Erre azt mondja, hogy csak kicsit, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem. Ezen a ponton a társalgás kínos makogásba fullad. Megpróbáljuk aktiválni 30 szóból álló spanyol tudásunkat, ő pedig az ő 30 szóból álló angol tudását. Fontos, hogy néhány határozott angol mondatot is mondjunk. Ezzel lényegében semmit sem rontunk a pozíciónkon, hiszen ha ketten nem értjük egymást, akkor pont ott vagyunk, mintha csak egyikünk nem érti a másikat, de legalább nem tűnünk teljesen imbecillisnek...


Szabadtéri milonga


Az egy hónapos tangó bérletet Áron nyerte gyors és pontos megfejtésével. Valóban Nito és Elba volt a videón. Most megmutatom a táncukat is az estéről, a 2 x Tango magazin felvételét. 1.55 körül a baloldalon Konrád és Endre is feltűnik a közönségben...