A repülőgépen - ahol lehetetlenség rendesen aludni - félálomban azon gondolkodtam, hogy milyen csodálatos, szürreális, és minden pénzt megérő, hogy az ember 300-ad magával beül egy lövedékbe, repül 14 órát, és egyszerűen kilövi magát a saját életéből, és becsapódik egy másikba, ahol nyár van, és minden utcasarkon una clase de tango cuesta 20 pesos...
A reptérről befelé jövet a taxiban - a gondos spanyol nyelvi előkészületek ellenére - alig tudtam kihámozni egy-két szót, viszont nagyon tetszettek a sofőrnek a visszapillantóról lógó ereklyéi: a zászló, a feszület és a rózsafüzér.
Most már tudtam, hogy megérkeztem...
Három órával később Konráddal taxiba vágtuk magunkat, hogy nehogy lekéssük a DNI délutáni tangóóráját. Hasznos volt, csak az bántott, hogy a macsó férfitanár "lecsikaszozza" a kezdő lányokat...:) Argentínból volt a legkevesebb. A résztvevők között a magyar-lengyel küldöttségünk mellett főleg norvég, osztrák, japán és olasz lányok voltak.
Ma már eléggé kimerültem, és mivel 1 kép úgyis többet mond mint 1000 szó, a további okoskodások helyett küldök pár fotót az első felszínes benyomásokról:
Konrád titkos blogja
Endre és Gábor a liftben
Plakátok egymás hegyén-hátán
Hahó! Nagyon támogatom a blogot, jöjjön sok fotó! Viszont én nem unnám az okoskodást, szerintem ne fogd vissza magad! Érdekel! Öcséd
VálaszTörlésUgye mondtam milyen jó lesz! Már úgy vártam! Írjál, írjál!! De persze csak amikor kedved van! :)
VálaszTörlésHajrá!
Csuti
Igen, várjuk a hireket! ÉS köszi, hogy írtok.
VálaszTörlés