Úgy tűnik, hogy a napok elég célirányosan és egy téma köré szerveződve telnek, ma például a tangóóra és a milonga közötti időben másfél órát egy tangócipő boltban töltöttünk...Endre vásárolt, Konrád becserélt, én még csak nézelődtem.
Az esti milonga kint volt a francban. Ha Buenos Aires a világ végén van, akkor ez még ahhoz képest is a világ vége volt. 40 percet mentünk taxival, pedig a sofőr végig 120-szal ment, itt ez a taxis tempó. Amikor 11-kor beléptünk a hatalmas terembe, a plafonra és a falakra felszerelt óriási légkondiktól és ventillátoroktól úgy éreztem, mintha mélyhűtőben lennénk. Akkor még csak épphogy kezdett szállingózni néhány kiöltözött nyugdíjas. A legfeltűnőbb egy múmiaszerű pár volt, kicsit komikusan néztek ki, de mindenki óriási tisztelettel fogadta őket, a tangóshow részben pedig ők voltak az utolsók, és hatalmas ováció követte minden mozdulatukat. Biztos külön fejezet szól róluk a Tangó Nagykönyvben, de - Johanna, Áron, András, Kálmán, Laci és a többi szakértők, kövezzetek meg, fogalmam sincs, hogy ők kicsodák:
(Bocsánat, az internet akadozása miatt a videót csak később tudom feltenni.)
A milongára eljött Endre egyik lányismerőse az anyukájával, egy 70 év körüli nénivel. Volt még egy ismerős, Birgit, egy jó humorú, középkorú, berlini tangó junkie, aki hat hónapra jött ki tangózni, és minden este más milongán bukkan fel...
Birgit még nincs itt, de én már nagyon fázom
Az egész este inkább emlékeztetett egy esküvői bulira, ahol mindenki argentin, csupa ismerős és rokon, és az ismerősök csak egymással táncoltak. Mi - Közép-Európa - lengyel, magyar és német színekben külön asztaltól figyeltük őket. Az este közepén még egy szép argentin néptáncot is roptak.
Aztán Endre az ismerősével tangózott, Konrád pedig odajött hozzám, és a fülembe súgta, hogy az anyukát is illene felkérni. Ő is szívesen megtenné, csak magasságban nem illenek össze a nénikével, úgyhogy inkább Birgittel megy táncolni, és hát nincs mit tenni, nekem kéne megmenteni a budapesti milonguérók becsületét... Nos hát, így esett meg a dolog. Elég rosszul és nagyon lassan táncolt, de nem baj, gondoltam, az a lényeg, hogy igazi, autentikus argentin tanguera (lehetett egykor). De utána kiderült, hogy nem is argentínok, hanem chileiek, csak vakációra jöttek át egy pár hétre a lányával...:(
Úgyhogy az első Buenos Aires-i milongámon az első tandát egy chilei nénikével táncoltam...
Utána még a lányával és Birgittel is kétszer-kétszer - nagyon belterjesen, csak az asztalunknál ülőkkel - de legalább cabeceóznom nem kellett... :)
Hahó, jól van, nagyon szépen dolgozol! Ne csüggedj, ki kerül a karjaidba, te csak ropd amíg a cipellőid barják! Apropó cipő! Ugye helytállnak odakünn is a hazai topánkák? Büszke vagyok Rád, hogy nem csábultál el a helyi booltban, hamár olyan szépet kaptál a szülinapodra...! Bátyám cipői...:-) Szállásról, időről, benyomásokról kicsit bővebben! Várjuk!
VálaszTörlés"A legfeltűnőbb egy múmiaszerű pár volt, kicsit komikusan néztek ki, de mindenki óriási tisztelettel fogadta őket, a tangóshow részben pedig ők voltak az utolsók, és hatalmas ováció követte minden mozdulatukat. Biztos külön fejezet szól róluk a Tangó Nagykönyvben, de - Johanna, Áron, András, Kálmán, Laci és a többi szakértők, kövezzetek meg, fogalmam sincs, hogy ők kicsodák"
VálaszTörlésAz argentinokra jellemző, hogy ha valaki a közösség megbecsült tagja, akkor azért örülnek neki és nem azért mert nagy név, vagy mert nagy táncos. Néha a megbecsült személy több ovációt kap, mint a 'sztár'. Ha pedig idősek az külön kudo.
Szia Gábris,
VálaszTörlésAkival várjuk és olvassuk a blogot. Gerushoz csatlakozva: a tágabb környezetről (ne csak tagnó) is írj.
Aki és I.
Szia Gábor!!!. A kép nagyon szép. Küldök neked sok Greetings from Chile, és öröm volt, hogy találkoztunk
VálaszTörlés